- Talán valahogy - egyre közelebb jön, majd bele csókol a nyakhajlatomba - így? - kérdezi egy huncut mosoly kíséretében, amitől én totál zavarba jövök.
- Hát, akár így is... - próbálok úgy viselkedni mintha egyáltalán nem jöttem volna zavarba, de azt hiszem, hogy az arcom elég árulkodó jel, mindarra ami lejátszódik bennem.
- Na jó - szólal meg, hogy kicsit oldja a köztünk lévő feszültséget, és elgondolkodik egy kicsit - lenne kedved holnap elmenni valahova?
- Ennyire ki akarsz csalni a házból?
- Elég rossz nézni, hogy csak itt ülsz a kanapén és nem csinálsz semmit.
- Jó - néz rám meglepődve - jó, rendben. Mondjuk mi lenne, ha holnap elmennénk...bulizni? - dobom fel kíváncsian az ötletet.
- Oké. Remek - feláll a kanapéról, és a kijárat felé indul - Akkor holnap 6-ra idejövök.
- Így legyen - csak mosolygok, majd ajtót nyitok. Egy sima "sziával" elintézzük a búcsúzkodást, majd bemegyek kicsit rendet rakni. Az egyik pizzás dobozba belepakolom az összes megmaradt szeletet, a másikat pedig kidobom. A DVD-t vissza rakom a helyére, kikapcsolom a TV-t, összehajtom a pokrócot, és magammal víve bemegyek a szobába. Lerakom az ágy végére, utána pedig írok Shin Hyenek. Beszámolok neki a mai félig unalmas, félig érdekes napomról, majd megnyitom ChanHee chatablakát. Jött egy új üzenetem tőle:
"Hello, Yerim! Nem tudom, hogy ráérsz e holnap, de (ahogy már említettem) beszeretném mutatni neked a barátnőmet. Remélem nem bánod.." Na, basszus! Már csak ez hiányzott, hogy találkozzak ChanHee barátnőjével. Nem nagyon szeretném megismerni azt a lányt, de úgy látszik fontos neki, és egy délutánt kibírok.
"Holnap ebédkor?"-Yerim
"Nekem jó :)"-ChanHee
"Mondjuk, a 'kávézónkban'?"-Yerim
"11-kor? :)"-ChanHee
"Ott leszek!"-Yerim.
Reggel 9 van, és iszonyatosan fáradt vagyok. Tegnap elég sokáig beszégettem Shin Hyevel, gondolom ez lehet az oka. Kikelve az ágyból felhúzom a redőnyt, és kicsoszogok a konyhába, hogy kerítsek valamit ami egy kicsit csöndben tudja tartani a gyomrom, és ha már ott vagyok meg kéne inni egy fekete löttyöt. A hűtőre téve találok egy üzenetet anyától, hogy már elmentek, és este valószínű, hogy nem jönnek haza, mert szíházba mennek, utána pedig valami ismerősökkel találkoznak. Pompás! Bár én se leszek itthon, úgyhoggy nagy valószínűséggel nem fogok unatkozni. Találok egy joghurtot a nagy hideg ládában, gyorsan el is pusztítom. A fekete lötty meg várhat. Vissza ballagok a szobába, keresek egy feket harisnyát, egy fekete rövdnacit, és egy ezekhez illő rövidujjút. Egy egyszerű szintén fekete táskába belapakolok mindent ami kellhet: telefon, pénztárca, egy kés az idegesítő emberek eltávolítására, kézfertőtlenítő, töltő, és napszemüveg. Felveszem még a tornacípőt, és indulááás!! 15 perc alatt oda is érek, és mivel a helyünket elfoglalták, így keresek egy másik helyet. Valahol egész hátul kellene, hogyha esetleg ahhoz folyamodok, hogy használjam azt az eszközt amit az idegesítő személyek megsemmisítésére tettem be, akkor az ne legyen olyan feltűnő. Ott hátul van egy üres hely. Fal melletti, és elég hátul van ahhoz, hogy semmivel se keltsek feltűnést. Tökéletes!! Kb. 10 perc unalmas ücsörgés után megpillantom ChanHeet, és a kis csivavát, aki a háta mögött kullog. Látom, hogy ChanHee nem talál sehol ezért intek nekik. Mikor meglát egy széles mosoly kúszik az arcára.
- Szia! - köszön majd helyet foglal velem szemben.
- Sziasztok! - próbálok kedvesnek, és aranyosnak tűnni, de azért nem fogom vissza fogni magam.
- Hello! - majd köszön a barátnője, és leül ChanHee mellé. Mivel még nem is ismerem nem nagyon akarok véleményt nyílvánítani róla, bár már megtettem.
- Nos, akkor szeretném neked bemutatni a barátnőmet, Heit - hát ChanHee, kicsit mást vártam tőled. Nem csúnya lány, sőt mi több, szép arca van, de a kisugárzásával valami nem oké.
- Szia, Yerim vagyok - felállok, és nyújtom a kezem, hogy kezet fogjak vele, ezzel 'hivatalossá ' téve a bemutatkozást.
- Ja, igen, tudom. ChanHee mondta, hogy ki vagy - és ennyivel el van intézve. Köszönöm szépen. Nem is reagálva rá semmit, vissza ülök, és a kezembe veszem az itallapot. Egy futó pillantásra felnézek ChanHeere, ő is pont akkor néz rám. Tátog egy 'bocsi't az előbbiért, én pedig megrázom a fejem. Pár perc múlva jön a pincér, hogy felvegye a rendelésünket.
- Én egy affogatot kérek - összecsapom a lapokat.
- És te? - kérdezi ChanHee a mellette ülő Illetlenségtől.
- Én egy angol fekete teát kérek - nyávogja el.
- Rendben - a pincér felfirkantja a kis noteszba - És ön?
- Nekem ugyanazt amit a hölgynek - elengedve Hei kezét rám mutat.
- Máris hozom - és a pasas már ott sincs. És szinte tényleg máris hozta a rendelést. ChanHeeval lassan elkezdtük eszegetni a fagyit az aljáról, Hei pedig beleöntötte a tejet a fekete vizébe stb.
- Mesélj magadról valamit - töröm meg a csendet, Heihez célozva a kérdést.
- Hát, nincsen semmi érdekes. Még tanulok, egyetemista vagyok, és egy híres fodrászatban dolgozok - milyen érdekes - Veled mi a helyzet?
- Én most jöttem vissza Koreába, kint élek egyébként New Yorkban, és újságíró vagyok.
- Szóval a hírességek magánéletében turkálsz.... - sejtő pillantást vet rám.
- Hei! - szól rá picit fegyelmezőn ChanHee. Tudja, mennyire allergiás vagyok rá amikor valaki valami rosszat mond a munkámról, hiszen imádom az újságírást, és világéletemben ez akartam lenni.
- Nem baj ChanHee. Mindenkinek meg van a véleménye úgy gondolom mindegyik 'szakmáról' - kicsit se volt célzó jellegű, áááááá, dehogyis.
- Ööömmm, úgy gondolom, hogy nekünk lassan mennünk kellene - mondja ChanHee, és ránéz Heire. Azt is nagyon jól tudja, hogy ha már célzó jellegűek a mondtataim akkor annak se lesz semmi jó vége.
- Igen, még nekem is dolgom van - intek a pincérnek, hogy végeztünk, és fizetnénk. Mikor ideér ChanHee gyorsan előveszi a pénztárcáját, de én megelőzőm, és a pincér kezébe adom a kifizetendő összeget - Hadjad ChanHee, én álltam. Örülök, hogy megismertelek - mondom Heinek egy ici-pici szarkazmussal a hangomban, és elhagyom az asztalt. Érdekes ez a lány. Vajon ChanHee miért szereti?
JungKook pontosan 6-kor toppan be, amikor én még a fél kész állapotnak a felénél tartok. Kiabálok, hogy valaki nyissa ki, de csak ekkor jut eszembe, hogy senki sincs itthon. Felveszem a köntösöm, és kinyitom neki az ajtót. Odavetek neki egy gyors sziát, és már suhanok is vissza készülődni. Magamra igazítom a ruhát, majd átsietek a fürdőbe sminkelni. JungKook is jön, és az ajtófélfának támaszkodva dokumentálja minden mozdulatomat.
- Minek rád az az izé? A nélkül is szép vagy - jajjj, kis édes.
- Hát....mert...csak... - mint ahogy azt minden lány tudja, hogy a sminkelés és a beszélés nem meg egyszerre, mert nagyon lassan beszélünk, úgyhogy ezt a kettőt szinte lehetetlen összehangolni. Miután végzek kirongyolok JungKook mellett, előkeresem az egyik magassarkúm, felrakom a nyakláncot, parfüm, és mehetünk. 9 körül érünk oda ahhoz a helyhez, amit JungKook nézett ki nekünk. Elég nagy hely, jó sokan vannak, és a hangulat hibátlan. Első lépésként átküzdjük magunkat a hatalmas tömegen, egészen a bárpultig. Találunk magunknak helyet, úgyhogy gyorsan el is foglaljuk. Miközben én nézelődöm JungKook rendel nekünk valamit. Fogalmam sincs, hogy mi volt az, de jó erős volt, és még jobban felpörgetett.
- Mesél valamit, mi volt ma? - ordibálja a fülembe Kookie.
- Figyu, ha csak azért jöttünk, hogy beszélgessünk, akkor keressünk erre egy másik időpontot - utalok itt arra, hogy alig hallok valamit abból amit mond - Inkább menjünk táncolni!! - megragadom a kezét, és magammal húzom a tömegbe. Először kicsit félénk, de hamar feloldódik.
Fogalmam sincs, hogy mióta táncolunk, és hogy az este folyamán mennyit ittunk, de nagyon elintéztük magunkat. Bevallom őszintén tánc közben elcsattant egy-két csók is, de ez tuti, hogy csak az ital, mert hiába, hogy JungKook eszméletlenül jól néz ki, cuki, aranyos - és még sorolhatnám - még is csak fiatalabb nálam egy kicsit, bár ez nem érdekel.
JungKook elmondása szerint hajnal 2, és elindulunk haza. Mikor kiérünk megfogom a kezét, ő pedig összekulcsolja ujjainkat. Borzasztó hangosan haladunk végig az utcán, ezzel fel is hívva a figyelmet magunkra. Az egyik saroknál pár srác odajön hozzánk.
- Hát, ti, mi járatban erre? - kérdi kihívóan az egyik.
- Jajj, hát tudod az úgy volt.. - kezdek "magyarázkodni" - ..hogy mi csak úgy elmentünk bulizni - nyögöm ki végül, de alig találom a szavakat.
- Ahha, és ki ő? - kérdezi egy másik JungKookra mutatva.
- A barátom - mutatom fel összekulcsolt kezünket - a boyfriendem....öö, más nyelven nem tudom elmondani, úgyhogy elégedj meg ennyivel - röhögök saját magamon.
- Tényleg?? - kérdezi egy harmadik, és ez már JungKookhoz szól.
- Ja...ööm..ahha - nyögi ki JungKook. Szegény, ő is elintézte magát, nem csak én.
- Hmmm...én ezt nem teljesen hiszem el - mondja gyanakvóan a 2-es számú - bizonyítsd!!!
- Hát, jó...végülis ti akartátok - belekapaszkodom Kookie nyakába, és megcsókolom. Nem tudom, hogy volt e már barátnője, de meg kell hagyni jól csókol. Elképesztő! JungKook rögtön vissza is csókol, majd átöleli a derekam. Lejjebb halad, határozottan végig simít fenekemen, majd egy picit bele is markol, mire én ugrok egy picit, és lábammal börtönbe zárom derekát. Nagyon lassan elindul velem, és pedig megszakítva a csókot kiabálok egy nagyot, fogalmam sincs, hogy miért. Tuti ez is az alkohol miatt van, túlságosan jól érzem magam. A srácok csak utánunk "húúúúúú"olnak, és ennyi. Mikor már elég messze vagyunk tőlük Kookie letesz, és megint megfogja a kezem. Csöndben haladunk egymás mellett. A lenti bejárat előtt szembefordulok vele, és elengedem a pracliját.
- Na, akkor én most... - nem hagyom, hogy végig mondja, egy csókkal belé folyton. Egyáltalán nem érdekel, hogy mit akar mondani, csak érezni akarom.
- Mi lenne ha nem mennél még, hanem feljönnél egy kicsit? - lihegem, mikor sikerül elszakadnom tőle egy kicsit.
- De...a szüleid... - hiába, hogy nem kicsit be van csiccsentve, még így is megpróbál ilyenekre gondolni, de aranyos.
- Valami puccos helyen voltak este, most meg a gazdag ismerősöknél vannak, holnap délelőttig biztos nem jönnek haza, úgyhogy gyere nyugodtan.... - mondom "csábítóan", hátha sikerül felcsalni, közben húzom egy kicsit magammal. Csak vet rám egy ksifiús, huncut mosolyt, és elindul. Sietve nyitom ki az ajtót, beinvitálom Kookiet, és amíg ő bemegy a szobába, én bezárom az ajtót, elrakom a kulcsot, és leveszem a cipőmet. Bemegyek utána a szobámba, és - nagy meglepetésére - beleülök az ölébe.
- Na, és mit akarsz csinálni? - kérdezi kicsit zavartan.
- Mindegy,csak maradj itt - csókolom meg újra, majd egy határozott mozdulattal hátra döntöm az ágyon, a csók megszakítása nélkül.
- Húú, ennek nem lesz jó vége.. - mondja, közben nyakát kezdem el óvatosan puszilgatni..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése